A meghívott résztvevők listája alapján a 2007-es repülőnap ígérkezett a leglátványosabbnak, amit valaha Magyarországon megrendeztek. Hamar el is újságoltam néhány ismerősömnek, hogy készüljenek, mert ez kihagyhatatlan. Néhány naponta néztem a táblázatot a már visszaigazolt résztvevőkről. Ahogy közeledett a nevezetes augusztusi dátum, egyre gyanúsabb volt a dolog. Nem és nem akart elszíneződni a visszaigazolást jelző kis korong a kedvenc repülőgépeim előtt. A rendezvényt közvetlenül megelőző napokon véglegessé vált a lista, sőt később a sorrend is. Az eredeti tervekhez képest ez egyszerűen elkeserítő volt. Nincs a beígért SZU-27, SZU-30, J-10, Russkie Vityazy, Frecce Tricolori, Patrouille Suisse, stb. Számomra különösen kiábrándító volt a statikus és a dinamikus bemutatók aránya is, én a levegőben szeretem látni a SZU-22-t, a Phantom-ot, vagy a Tornado-t, nem a földön vesztegelni. E két utóbbi típus a 2003-as repülőnapon hatalmas élmény volt

Szerencsére a repülőnapban az a jó, hogy olyan, mint egy rock-koncert. Ha nagy a hangerő és ez társul némi hangulattal, máris jól érzi magát az átlagember. Mivel csak kétévente rendeznek itthon ilyen jellegű repülőnapot, ennyi idő alatt könnyű elszokni az érzéstől, hogy az a dobhártyánk felmondja a szolgálatot, és az álkapocs lesz a fő hallószervünk. Ebben idén sem volt hiány, köszönhetően főleg a nyitóképben szereplő két Gripen-nek és az egyik török pilótának a Turkish Stars-ból.

Reggel 8 órakor a már 2003-ban is látott, rendkívül mutatós és halk, diesel motoros Diamond Aircraft Industries DA-42 TWIN STAR kezdte a bemutatót. A szervezés hibájából adódóan szinte képtelenség volt úgy bejutni a kapukon, hogy ezt a gépet is lefényképezhessem. Ezt követte a szintén ismerős Fk-12 Comet. Az első hangosabb esemény, a 2db L-39 Albatros és 2db L-159 Alca felszállása volt. Az Alca korszerűbb és erősebb hajtóműveinek köszönhetően egész szépen muzsikál. Ekkor még ezeket a gépeket is élvezet volt nézni, de délutánra világossá vált, hogy a program felét a Cseh Aero Vodochody gyár termékei teszik ki, és ez kissé unalmas. Az L sorozat gépei a RedBull DC-6B repülőgépével tértek vissza. Ez az 50-es években gyártott gyönyörű 4 motoros gép később a nap egyik főszereplője lett.

Minden repülőnap egyik legjobb része, amikor a nyitóképhez felszállnak a gépek. A 7db Gripen sorban gurult ki és egymás mögül, egyenként indulva szálltak fel. A Gripen az ordítósabb fajtából való. Bár lényegesebben nagyobb tolóerejű gépek is vannak tőle, a hangja nagyon meggyőző. A Gripen-ek után két MIG-29-es szállt fel, amelyek a készenléti hangár elől gurultak ki. A MIG-eknek végig ez volt a helyük, mind a nyitókép, mind az egyéni bemutató után visszatértek ide, hiszen ha riasztást kapnak, nekik kell felszállniuk, és ez alól a repülőnap sem lehet kivétel.

Miután n*10ezer ember az éppen aktuális honvédelmi miniszter beszéde alatt evett, ivott, gyereket nevelt és elvégezte dolgát abban a reményben, hogy 10 órára abbahagyja, a nyitókép időben meg is kezdődött: MI-17 a magyar lobogóval 2db MI-24 kíséretében, JAK-52 kötelék, AN-26 két Albatros-szal, majd egy újabb AN-26 két MIG-29-cel.

A Gripen-ek első köteléke 5 gépből állt. A Gripen-pár nagy sebességű áthúzása a hangerőt kedvelőknek igazán élmény volt. A gépek olyan 800-900km/h sebességgel, a kifutóval enyhe szöget bezárva, a közönség vonalát súrolva húztak el, bekapcsolt utánégetővel, kis magasságban. A hanghatást jól jellemzi, hogy pár pillanattal később az "Anya! Menjünk haza!" felkiáltást több irányból hallottam.

A nyitóképben részt vevő gépek leszállása után jött a szokásos sor: JAK-52, harci kutató-mentő alakulat, majd az ejtőernyős ugrás. Már tavaly is különleges festést kapott a magyar L-39 Albatros, ez volt a nevezetes "dongó". Az idén egy cápa volt a kiszemelt áldozat, amelynek farokúszóját a magyar nemzeti színekre festették. A valódi színkavalkád csak ezután jött, a Magyar Légierő MI-24 helikoptere hihetetlenül dekoratív festést kapott, még a rotorok is piros-fehér-zöld színekben pompáztak.

A magyar Gripen egyéni bemutatójának pilótája nehéz helyzetben volt. A repülőgépek nem régen vannak hazánkban, és a közelmúltban, Svédországban történt baleset miatt (amelyikben a pilóta szándékán kívül lépett működésbe a katapult) gyorsulás-korlátozás volt érvényben a Gripen-ekre. Ezt a korlátozást csak három héttel a repülőnap előtt oldották fel. A felmerülő akadályokkal dacolva, a magyar hagyományokat átörökítve nagyon kemény programot láthattunk.

A szerb G-4 Super Galeb után a RedBull csapat BO-105 helikoptere következett. Ennek a német gyártmányú helikopternek az a különlegessége, hogy kis tömege, és erős motorjai mellett nagyon masszívak a rotor-bekötései, ezért olyan manővereket mutathat be, amelyre más helikopterek képtelenek. A 360 fokos függőleges forduló már szinte alapkövetelmény ennél a típusnál. A gép több időt töltött az oldalára és fejére fordulva, mint normál helyzetben, össze-vissza bukfencezve. A közönség elismeréssel nézte a bemutatót.

A Holland Királyi Légierő F-16MLU repülőgépe nem először vendége Kecskemétnek. Ha minden meghívott résztvevő eljön, az F-16-osok amolyan mellékszereplők lettek volna, de így ennek is nagyon örültünk. A szerb Flying Stars Galeb kötelékét nem lehet a neves alakulatokhoz hasonlítani, de szép volt a gépek festése, és bár kicsit távolságtartóan, de precízen repültek együtt. A cseh, II. világháborús JAK-11 vadászgép szintén visszatérő résztvevő. A szlovák MI-24 mindent bemutatott, amit ezzel a géptípussal meg lehet tenni. A szárnyaira erősített feltűnő színű füstpatronok kicsit fűszerezték a látványt, hiszen a rotorok által keltett légáramlatok jól láthatóvá váltak.

A Cseh Légierő Gripen-jének egyéni bemutatója és magyar társa között nem sok hasonlóságot fedezhettünk fel a gép típusán kívül. A műsorvezető "hát igen, ez egy más stílus" mondatot többször ismételve próbálta elkerülni, hogy ki kelljen mondania: ez a repülőgép azért ettől jóval többre is képes. A Gripen-t a svájci Pilatus gyár PC-9 kiképző-repülőgépeit használó Wings of Storm horvát kötelék követte.

Bevezetőmben említett másik hang-élmény a Turkish Stars formációhoz kötődik. A nálunk szereplő kötelékek közül ők az egyedüliek, akik szuperszónikus, nagy teljesítményű gépekkel repülnek. Bár természetesen a hangsebességet nem léphetik át a bemutató alatt, a repülőgépek nagy tolóereje "pattogósabb" programot tesz lehetővé. Nagyobb sebességűek az áthúzások, keresztezések, és rövidebb ideig tart újra alakzatba fejlődni, miután távol kerültek egymástól. Nem vagyok repülő-bemutató szakértő, de tudom, hogy komoly szabályok írják elő a repülőgépek és a közönség távolságát, amelyeket a Frecce Tricolori Ramstein-ben történt balesete óta szigorítottak meg.

Az utóbbi két alkalommal mind a Frecce Tricolori, mind a Turkish Stars szereplője volt a kecskeméti repülőnapnak. A Frecce Tricolori soha nem jött be a közönség fölé, kivétel ez alól az un. "La Bomba" figura, amikor magasból indul az összes gép, és szinte zuhanva a szélrózsa minden irányában nyílnak szét. A Turkis Stars viszont 2003-ban és 2005-ben is többször berepült a közönség fölé, ezért készíthettem közeli képet az egyik repülőről. 2007 sem volt kivétel, az egyik pilóta ijesztően közel hozta a gépet a látogatókhoz, nagyjából a Chinook->"B" guruló vége egyenesen. Én kizárt dolognak tartom, hogy a manőver kivitelezése teljesen az eltervezettek szerint alakult. A gép mozgásán jól látszott, hogy a repülő magasságot veszített, ezért kétszer is korrigálnia kellett. Az eredmény: néhány újabb ijedt gyermek a közelben, és velőtrázó hanghatás.

Az eredeti menetrend szerint a Belga Légierő Augusta A109 helikopterének kellett volna következnie, azonban ez a program is elmaradt. Helyette a RedBull csapat főként VIP vendégek szállítására használt DC-6B repülőgépe tartott egy felejthetetlen bemutatót. A 4 db 18 hengeres csillagmotor, amelyeknek teljesítménye egyenként 3000LE felett van, gyönyörű hangot kölcsönöz ennek az 50-es években tervezett utasszállítónak. Jelenlegi tulajdonosa felújította a repülőgépet és a mai kornak megfelelő műszerezettséggel szerelte fel, így részt vehet a polgári repülésben.

A MALÉV Boeing 737-ese kétszer húzott át alacsonyan a kifutó felett. A pilóta mindent bevetett, hogy hangosabbá tegye a gépet, de nem sikerült neki. A bemutató leginkább arra volt jó, hogy demonstrálja: míg repülőnapon annak örülünk, ha beszakad a dobhártyánk, a polgári gépektől ennek ellenkezőjét várjuk el, pedig egy ekkora utasszállítónak azért nem kis teljesítményűek a hajtóművei. A sokadik Alca szállt fel, így délutánra már elképzelni sem tudtuk, milyen lehet a kecskeméti égbolt valamilyen cseh repülőgép sziluettje nélkül.

A nap harmadik egyéni Gripen bemutatója újra nehéz helyzetbe hozta a műsorvezetőt. Bár felkonferálásában többször kiemelte, hogy a Svéd Légierő pilótája majd megmutatja, mire képes a JAS-39C, azok a kemény figurák elmaradtak, amelyet megszokhattunk a magyar pilótáktól. Nem volt mit tenni, jött a varázsmondat: "hát igen, ez egy más stílus". A bemutató után a dán Baby Blue kötelék adott időt arra, hogy feltöltsük vizespalackjainkat.

A MIG-29 bemutatója számomra abszolút a nap meghatározó eseménye lett. Két éve szóvá tettem, hogy a MIG-ek repülése láthatóan visszafogott volt, amelyben persze szerepet játszott a Topi féle "kattincsá'" baleset is pár héttel a repülőnap előtt. Az idén a Gripen-ek voltak a hivatalos sztárok, ezek a hazai légvédelem új gépei. Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, és nem tudom megítélni, hogy egy bemutató-pilótának mekkora szabadsága van a gyakorlatának összeállításában és kivitelezésében, de csak a teljesen laikus nem vette észre, hogy az idei MIG-29 egyéni bemutató egy óriási fricska volt a Gripen-eknek, vagy inkább a Gripen-nel szimpatizálóknak. A JAS-39C egy nagyon szép, a fedélzeti rendszerek szempontjából rendkívül korszerű repülőgép, de a tolóerő/tömeg viszonya teljesen más, mint egy MIG-29-nek. A MIG gyakorlata tele volt "erőelemekkkel", azaz olyan mutatványokkal, amihez óriási tolóerő-tartalékra van szükség.

A Gripen-ek mindig azzal hivalkodnak, hogy nem gurulnak el a kifutópálya végéig, hanem a "B" gurulóról kifordulva csak a kifutópálya hátralévő részét használva szállnak fel. A MIG-29 erre rátett még egy lapáttal: az "A" és a "B" guruló közötti szakaszt még csak megközelítően sem használta ki, olyan rövid úton szállt fel, amilyet én még nem láttam Kecskeméten. És akkor jött az erőfitogtatás: a kötelező elemnek számító lassú áthúzásból való kitörés egy elég megerőltető feladat, mivel a gépeknek nagyon alacsony ilyenkor a vízszintes sebességük, alig termelnek felhajtóerőt, de a gyakorlat végén valahogy újra lendületbe kell jönniük. Ezt általában egy jobb fordulóval (balra van a közönség tőlük) oldják meg. Gyengébb gépek ilyenkor csak tartják a magasságot (mint pl. az Orao esetében), az erősebbek pedig lassan emelkednek is (Gripen, F-16). A MIG-29 úgy tört ki ebből a helyzetből 90 fokos szögben, függőlegesen az ég felé haladva, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Majd ugyanezt a mutatványt előadta az átstartolás esetében is. Mivel a bemutatóra megtankolt, fegyverzet nélküli gép súlyától jelentősen nagyobb a tolóereje, többször 90 fokban emelkedve törte át a felhőhatárt, közben gyönyörűen orsózva. Ez a szabadságérzet nem volt meg egyik egyéni bemutatón sem aznap.

A Patrouille de France 2005-ben nem szerepelt a programban, de az idén, 2003 után újra ellátogattak hozzánk, és a közönség visszhangját hallva egyértelműen állítom, hogy a legszebb programot ők mutatták be. Tökéletes precizitással repültek, rendkívül szoros kötelékben, látványos figurákat bemutatva. A repülőnap "I" betűjére a pont egyértelműen akkor került fel, amikor a francia trikolor színeivel egy hatalmas szívet rajzoltak az égre, amit ráadásul 3D hatást utánozva még egy nyíllal is átszúrtak. A közönség hangosan ujjongott és tapsolt. Gyönyörű látvány volt.

A francia kötelék repülése után óriási tömeg indult meg a kijáratok felé, és mi sem voltunk kivételek. A Forma-1 vs. repülő eszközök bemutatóra én abszolút nem voltam már kíváncsi, a jelek szerint a közönség jelentős részével együtt. Talán egy picit több szerénység a résztvevők és szervezők irányából jót tenne ennek a programnak is, mert én akárkivel is beszéltem, csak ellenérzéseiről tudott beszámolni.

Mi is lehetne a végszó? Minden repülőnap szép, látványos és hangos, és mindig itt leszek, akkor is, ha ennyire módosul a program. De csalódtam a szervezésben, és ha két év múlva újra megrendezik ezt az eseményt, már nem fogok így lázba jönni a meghívottak listájától, hiszen a végeredményt tekintve a fele sem igaz.

A műsorvezető szakértelmével minden évben meg vagyok elégedve, most sem lehetett rá panasz, annyit beszél, amennyit kell, jó lenne mindig őt hallani ezen az eseményen. Egyetlen megjegyzésem, hogy a Gripen-t egy "p"-vel írjuk, és így is ejtjük, tehát nem "Gripppen", hanem "Gripen" - ez a hiba lassan a magyar nyelv részévé válik, hiszen én még itthon nem hallottam helyesen ejteni. Ha ez így megy tovább, a JAS-39C speciális magyar változatának nem az lesz az egyetlen megkülönböztető jele, hogy légi utántöltésre alkalmas, hanem hogy a NATO nevében egy-két p betűvel több van.

© 2007 Nagy Krisztián

A képek Olympus E-330 fényképezőgéppel és Zuiko Digital ED 90-250mm 1:2.8 objektívvel készültek.
Az eszközökért köszönettel tartozom Szamos Péternek.